Az ember nem csak biológiai lény, hanem bioenergetikai rendszer 2. rész

(A cikk első része itt olvasható.)

2. Az edzés szinte az összes öregedési folyamatot kedvezően befolyásolja

A második tanulmány egy nagyszabású áttekintés (a tanulmány itt olvasható). A szerzők végignézték, hogyan hat a rendszeres testmozgás azokra az életjelenségekre, amelyek az öregedés hátterében állnak (hallmarks of aging).

Az eredmény meglepően egységes.

A rendszeres mozgás/edzés kedvezően befolyásolja:

• a mitokondriumok működését,
• a krónikus gyulladást (csökkenti a CRP – C reaktív protein, a TNF-alfa, az IL-6 és egyéb gyulladásos markerek szintjét, amik gyulladásos környezetet teremtenek, ami a krónikus betegségek melegágya),
• az immunrendszer öregedését,
• a szeneszcens vagy zombi sejtek felhalmozódását,
• az autofágiát (a sejt önjavító folyamata, amit gyakran a böjttel, időben korlátozott étkezéssel hoznak összefüggésbe, ugyanakkor a rendszeres edzés szintén hatékonyan aktiválja az autofágiát),
• az izom, a vérképző és az idegi őssejtek működését,
• a fehérjék minőségellenőrzését,
• a sejtek közötti kommunikációt (az edzés hatására ún. exerkinek, jelző molekulák szabadulnak fel nem csak az izomból, de a csont és zsírszövetből és több más szervből is, amik kedvezően befolyásolják azok működését). Az edzés hatására felszabaduló BDNF támogatja az idegsejtek plaszticitását, és új idegsejtek termelődését a hippokampuszban, ami az agy memóriáért és tanulásért felelős területe.

Mindezek mellett a hosszúttávú, mérsékelt intenzitású edzés és az erőedzés is lassítja a kromoszómák végén lévő „védősapka”, a telomer rövidülését. Minél rövidebb a telomer, annál nagyobb a DNS károsodás esélye.

Jól látható, hogy az edzés több különböző rendszeren/folyamaton keresztül is hat a testünkre és az öregedés lassítására. Ugyanakkor mindegyik folyamat mögött kirajzolódik egy lehetséges közös tényező: a sejtek energiatermelő és energiafelhasználó képességének romlása. Ez nem azt jelenti, hogy az öregedés valamennyi mechanizmusa egyszerűen energiahiányra vezethető vissza. Inkább azt a kérdést veti fel, hogy a bioenergetikai kapacitás csökkenése lehet-e az egyik olyan központi tényező, amely egyszerre több öregedési folyamatot is kedvezőtlen irányba tol.

Ezt a feltételezést erősíti a szerzők megállapítása, hogy az edzés a mitokondriális működés javításával szinte minden szervrendszer működésére pozitív hatással van!

Mi történik edzés hatására a mitokondriumokkal? Fokozódik a mitokondriumok dinamikus átépülése és minőségellenőrzése. Az akut stressz hatására a mitokondriális hálózat egyes részei elkülönülhetnek (fisszió), a sérült vagy rosszul működő részek eltávolítódnak (mitofágia), miközben a mitokondriális biogenezis is megvalósúl, azaz új, jól működő mitokondriumok képződnek. A folyamat végén a mitokondriális hálózat újra összekapcsolódik (fúzió). Ezek a folyamatok együtt segítik a mitokondriális hálózat minőségének és az energiatermelés hatékonyságának fenntartását.

A mitokondriumok saját DNS-sel (mtDNS) rendelkeznek, amely különösen érzékeny az oxidatív stresszre. Bár a reaktív oxigéngyökök kis mennyiségben fontos jelátviteli szerepet töltenek be (többek között az edzés adaptációban), tartósan magas szintjük (például az ultrafeldolgozott élelmiszerek túlzott fogyasztása következményeként) hozzájárul a mtDNS károsodásához és a mitokondriális diszfunkciókhoz.

Az edzés kedvezően befolyásolja a NAD+ anyagcserét és homeosztázist is. A NAD+ alapvető szerepet játszik a sejtek redoxfolyamataiban és energiatermelésében, emellett számos, a sejtek stresszválaszában és DNS-javításában résztvevő enzim működéséhez is szükséges.

A szerzők az edzést valódi „polypill-nek” nevezik. Ha a sejtek több energiát tudnak előállítani, akkor javulhat szinte minden olyan folyamat, amely energiaigényes:

• a DNS-javítás,
• az autofágia,
• az immunválasz,
• az őssejtek regenerációja,
• a fehérjeszintézis,
• a sejtek közötti kommunikáció.

Ebben a megközelítésben az energia nem csupán egy a sok tényező közül, hanem a biológiai rendszer egyik alapvető szervezőelve. Lehetséges, hogy az öregedésért felelős jelenségek egyik központi eleme az energiahiány?

3. Az edzett idősek sejtjei egészen másként reagálnak

Ezt támasztja alá egy harmadik kutatás is (a kutatás itt olvasható). Idős emberek egyórás, mérsékelt intenzitású kerékpározást végeztek. A vizsgálatban edzett, aktív és fizikailag korlátozott időseket hasonlítottak össze 30 év alatti résztvevőkkel. A különbség nem csupán a teljesítményben jelent meg. Az edzett időseknél az edzés után sokkal erősebben aktiválódtak azok a genetikai útvonalak, amelyek:

• a mitokondriumok működéséért,
• az oxidatív foszforilációért,
• az ATP-termelésért,
• és az energia-anyagcseréért felelősek.

Még az átlagosan aktív idősek izmaiban is csökkent azoknak a géneknek az aktivitása, amelyek a fenti energiatermeléshez kötődő génkifejeződésekért felelősek.

Magyarul: ugyanaz az edzés egészen más molekuláris választ váltott ki edzettekben, aktívakban és inaktívakban. Ez arra utal, hogy az életkor előrehaladtával az izom kevésbé hatékonyan tartja fenn az oxidatív energiatermelést, még akkor is, ha az idősebb ember napi aktivitási szintje nagyjából megegyezik a fiatalabbakéval.

Mintha az évek során rendszeresen edzett izmok megtanulták volna gyorsabban bekapcsolni az energiatermelő rendszereiket és aktiválni az ezért felelős géneket. Ráadásul az edzett időseknél a NAD+ (a sejtek energiatermelésében és a DNS javításban is kulcsszerepet játszó molekula) anyagcsere is jobb volt. Itt jegyezném meg, hogy a NAD+ és az ehhez kapcsolódó előanyag táplálékkiegészítők (NMN, NR) egyre népszerűbbek, viszont hatásuk nem mindig igazolt. Ezzel szemben a rendszeres edzés természetes módon kapcsolódik a kedvezőbb NAD+ anyagcseréhez és mitokondriális működéshez – számos más pozitív hatással együtt.

Az egyik legérdekesebb eredmény, hogy az életkorral összefüggő molekuláris eltérések mintegy fele nem volt jelen az edzett idősek izmaiban, molekuláris profiljuk több szempontból közelebb állt a fiatalokéhoz.

A kutatás legnagyobb hátránya, hogy csak 47 embert vizsgáltak, ráadásul az edzett idősek metabolikus egészsége, életmódja is a pozitív változásokat erősítheti. Az eredményeket a jövőben jó lenne nagyobb mintán is igazolni.

Nem meglepő módon az egészséges öregedés egyik fontos komponense az időskori edzés. Nem elég „csak” aktívnak maradni, annak aki longevity szemlélettel szeretné élni az életét.

Egy új szemlélet az öregedésről?

A három kutatás/tanulmány együtt egy érdekes modellt rajzol fel. Nem elég csak a biológiai korunkat vizsgálni különböző vérvételi panelekkel és epigenetikai vizsgálatokkal. Legalább ennyire fontos, hogy mire képes a testünk, milyen az állóképességünk és az erőnk, mert ezek azt is megmutatják, hogy milyen az energiatermelő kapacitásunk. A biológiai életkor mérése mellett fel kell tennünk még egy kérdést az öregedéssel kapcsolatban:

Mennyi energiát képesek előállítani a sejtjeink?

Ha a sejtek energiában gazdagok,

• hatékonyabb a javítás,
• gyorsabb a regeneráció,
• jobb az immunválasz,
• több az izomerő,
• kisebb a gyulladás,
• aktívabb az agy.

Ha viszont energiahiány alakul ki, akkor egyre több öregedési folyamat indul be egyszerre.

Az elmúlt évek kutatásai egyre inkább arra utalnak, hogy az öregedés nem csupán a gének, a hormonok vagy a gyulladás története. Legalább ennyire az energia története is.

Ha így tekintünk magunkra, akkor az ember nem egyszerűen biológiai lény, hanem bioenergetikai rendszer, amelynek egészsége nagyrészt attól függ, hogy a sejtjei mennyire képesek energiát előállítani és azt a megfelelő helyre eljuttatni.

Egészség akkor áll fenn, ha a szervezet képes gyorsan és hatékonyan alkalmazkodni a külső és belső kihívásokhoz – vallja Peter Sterling professzor. Az egészség nem passzív állapot, hanem folyamatos alkalmazkodás. Az alkalmazkodás pedig – legyen szó izomépítésről, immunválaszról, agyi plaszticitásról vagy sejtszintű javításról – mindig energiaigényes folyamat.

Egészségesen szeretnél megöregedni? Eddz egy életen át!

← Vissza a bloghoz