Az ember valójában nem csak biológiai lény, hanem bioenergetikai rendszer

Az elmúlt évtizedekben az öregedéskutatás elsősorban a génekre, a hormonokra és a gyulladásra koncentrált. Egyre több kutatás azonban arra utal, hogy ezek mögött egy még alapvetőbb tényező áll: az energia.

Nem csupán arról van szó, hogy mennyi kalóriát fogyasztunk, vagy mennyit mozgunk. A valódi kérdés az, hogy mennyire képesek a sejtjeink energiát előállítani és azt hatékonyan felhasználni (védekezésre, homeosztázis fenntartására, regenerációra).

Lehet, hogy az emberi szervezetet nem elsősorban biológiai, hanem bioenergetikai rendszerként kellene szemlélnünk?

A halál után a legtöbb sejtünkben még órákig vagy akár napokig jelen van ugyanaz a DNS, amely életünk során meghatározta testünk működését. A különbség nem az információban van, hanem abban, hogy megszűnik az az energiaáramlás, amely ezt az információt működő biológiává alakítja. Az élet nem csupán genetikai információ, hanem genetikai információ és folyamatos bioenergetikai működés együttese.

Az energia lehet az a közös nevező, amely összeköti az öregedés számos, korábban különállónak tekintett mechanizmusát és ennek hátterében a mitokondriumok hatékonysága áll?

Ez nem azt jelenti, hogy az energia fontosabb lenne a géneknél vagy az epigenetikánál, hanem azt, hogy a kettő nem választható szét. A genetikai információ megadja a lehetőséget, az epigenetika meghatározza, mely gének aktíválódnak, de mindez csak akkor valósulhat meg, ha a sejt rendelkezik elegendő energiával. Ebben az értelemben a bioenergetika nem alternatívája a modern biológiának, hanem annak egyik legmélyebb rétege.

Az elmúlt hónapokban több olyan kutatás és tanulmány jelent meg, amelyek egymástól függetlenül ugyanabba az irányba mutatnak. És együtt nézve őket egészen új képet rajzolnak az öregedésről.

1. Az agy folyamatosan figyeli a sejtjeink energiaszintjét

Martin Picard és munkatársai egy új fogalmat vezettek be: mitoception. (a tanulmány itt olvasható)

A lényege, hogy a szervezet nemcsak a vérnyomást, a testhőmérsékletet vagy az éhséget érzékeli, hanem folyamatosan monitorozza a sejtek energiaállapotát is.

Amikor a mitokondriumok már nem tudnak elegendő energiát előállítani, a sejtek egy GDF15 nevű jelzőmolekulát bocsátanak ki, ami a véráramon keresztül eljut az agyba. Azt a biológiai üzenetet közvetítve, hogy energiahiány van.

Az agy ezt érzékeli, és ennek megfelelően módosítja a működésünket:

• csökken a motiváció,
• fokozódik a fáradtság,
• romlik a fizikai teljesítmény,
• csökkenhet a kedvünk a mozgáshoz.

Ez egészen más megvilágításba helyezi a krónikus fáradtságot és az öregedést. Ebben az értelemben a fáradtság egy adaptív válasz, amely arra ösztönöz, hogy kevesebb energiát használjunk fel, amikor a sejtek energiatermelő kapacitása átmenetileg vagy tartósan elégtelen.

Lehet, hogy nem egyszerűen „öregek vagyunk”, hanem a sejtjeink energiarendszere működik egyre gyengébben és küld egyre több vészjelzést. Jó tudni, hogy a mitokondriumok számát és hatékonyságát, és ennek köszönhetően az energiatermelést az edzés javítja legjobban.

A 120 éves terv című könyvünkben részletesen tárgyaljuk a bioenergetikai tartalék jelentőségét az egészségünk szempontjából. Picard és kollégái tanulmánya megerősíti ezt az elméletet. A fogyás szempontjából az étkezés számít leginkább, csak ez egy rövidtávú gondolkodás, mert kizárólag az ideális testsúly elérését helyezi fókuszba, és csak részben oldja meg a fennálló energetikai problémát… ráadásul a fenntartás keveseknek sikerül. Mi történik, ha valaki egészséges diétára vált, amitől fogyni fog? Ide vehetjük a GLP-1 agonista gyógyszerek hatását is. Csökken a túlevés és az ultrafeldolgozott élelmiszerek káros hatása, ami mind felesleges stressz a sejteknek. Bioenergetikai szempontból csökkent a sejtek stressz kitettsége, több energia marad az egészséges működés fenntartására. A krónikus betegségek rizikójának csökkenése szempontjából már ez is nyereség, de valójában az energiaszint akkor fog emelkedni, ha elkezdünk edzeni is, és ennek hatására több és hatékonyabban működő mitokondriumunk lesz.

A fittségünk magas szinten tartása kulcskérdés az egészséges öregedés szempontjából, egyszerűen azért, mert magasabb energiaszinten fogunk működni. Nem véletlen, hogy a jó állóképesség (magas VO2max érték) az egyik legfontosabb prediktora a várható egészséges élettartamnak. A jó állóképesség több és hatékonyabban működő mitokondriumot és ezzel együtt több energiát jelent. (A másik a mentális egészség és a szociális kapcsolatok, de ezek szintén szorosan összefüggnek a mitokondriális funkciókkal és az energiatermelés hatékonyságával. A test és az elme között úgy néz ki, hogy a mitokondrium a kapocs, erről bővebben szintén írunk a 120 éves terv könyvünkben.)

Visszatérve a GDF15-re, mint jelzőmolekulára, egy olyan labormarkerről beszélünk, ami fontos jelzője a mitokondriális stressz szintjének, és a legújabb kutatások szerint emelkedett szintje 15-25 évvel a tünetek megjelenése előtt összefüggött a későbbi demencia magasabb kockázatával (a tanulmány itt olvasható)! A kutatások azt sugallják, hogy a GDF15 nem pusztán jelzőmolekula lehet, hanem aktívan résztvehet azokban a folyamatokban, amelyek végül demenciához vezetnek.

A szervezet energia-anyagcsere zavarai már jóval a betegségek tünetei előtt megjelennek? A kutatások úgy tűnik ezt bizonyítják.

A nem túl távoli jövőben a mitokondriális egészség ugyanannyira alapvető biomarker lehet, mint ma a vérnyomás, a koleszterinszint vagy a vércukorszint.

Hogyan hat a rendszeres edzés az öregedésért felelős jelenségekre (hallmarks of aging)?

Folyt. köv.

← Vissza a bloghoz