Mit tanulhatunk egy 91 éves világcsúcstartó izmaiból?

Az öregedéssel romlik az állóképességünk, veszítünk az izomtömegünkből és az erőnkből, és a sejtjeink energiatermelő képessége is változik. De mennyi ebből az öregedés elkerülhetetlen következménye, és mennyi annak az eredménye, hogy idősebb korban egyszerűen egyre kevesebbet mozgunk?

Ennek vizsgálatára különösen érdekesek azok az idős sportolók, akik egész életükben aktívak maradtak. Közülük is egészen kivételes Emma Maria Mazzenga esete.

Az olasz sprinter 91 évesen a W90+ korosztály 200 méteres világcsúcstartója. 2024-ben 50,33 másodperc alatt teljesítette a távot, több mint egy másodperccel megjavítva saját korábbi rekordját.

A kutatók pedig nem elégedtek meg azzal, hogy megcsodálják a teljesítményét. Izombiopsziát vettek tőle, megvizsgálták a szív- és érrendszerét, a mitokondriumait, az izomrostjait és az izmok beidegzését.

Az eredményekből 2026-ban két tanulmány született.

Mit tudnak egy 91 éves sprinter mitokondriumai?

Az első kutatásban (a tanulmány itt olvasható) a comb vastus lateralis izmából (a térdfeszítő izomcsoport oldalsó része) vett biopsziából közvetlenül megmérték a mitokondriumok légzési kapacitását. Emellett NIRS segítségével az élő izomban is meghatározták annak oxidatív kapacitását.

Az eredmény meglepő volt.

Mazzenga mitokondriális légzési kapacitása ugyan valamivel alacsonyabb volt a fiatal felnőttekénél, de nagyjából az 50-es és 70-es éveikben járó egészséges, aktív embereknél mért tartományba esett.

Az élő izomban végzett mérés még érdekesebb eredményt adott: oxidatív kapacitása a korábbi vizsgálatokban mért 20–50 éves egészséges emberek értékeihez volt hasonló.

Vagyis 91 évesen az izmok energiatermelő rendszere évtizedekkel fiatalabb emberekéhez hasonló teljesítményt mutatott.

Ez azért fontos, mert a mitokondriumok termelik sejtjeink számára az ATP jelentős részét. Ez az energia szükséges többek között az izomösszehúzódáshoz, a sejtek regenerációjához, a fehérjék előállításához és a sejten belüli egyensúly fenntartásához.

Ha a mitokondriumok működése romlik, a sejt egyre nehezebben tudja finanszírozni ezeket a folyamatokat.

Az öregedés során gyakran valóban csökken a mitokondriális kapacitás. Mazzenga eredménye azonban felvet egy nagyon fontos kérdést: vajon ennek mekkora része az öregedés, és mekkora része az inaktivitás következménye?

A kutatás természetesen egyetlen ember vizsgálata, ezért ebből nem lehet ok-okozati következtetést levonni. Mégis jól illeszkedik azokhoz a kutatásokhoz, amelyek szerint a rendszeres fizikai aktivitás az életkor előrehaladtával is jelentősen hozzájárulhat a mitokondriális funkció fenntartásához.

Mazzenga ráadásul nem állóképességi sportoló. Sprinter. Edzéseiben rendszeresen szerepelnek 50–60 méteres gyorsítások, körülbelül 80%-os intenzitáson, hosszabb 200–400 méteres futások, versenyek előtt pedig közel maximális intenzitású sprintek is.

Úgy tűnik tehát, hogy még a kilencvenes éveinkben is rendkívül jól megőrizhető az izom energiatermelő képessége az edzésnek köszönhetően.

És ez még egy rendkívül fontos dolog miatt is lényeges: ez pedig az agyunk egészsége. Egy 2023-as kutatásban (a tanulmány itt olvasható) 469 szellemileg ép idős embernél 5 éven keresztül vizsgálták a vázizomzat mitokondriális funkcióját és a kognitív hanyatlás mértékét. Az alacsonyabb izom mitokondriális funkciójú egyéneknél nagyobb volt a valószínűsége a demencia kialakulásának, magasabb volt az amiloid lerakódás mértéke és az idegsejtek gyulladásával összefüggő biomarkerek szintje is.

De közben az izom mégis öregedett

A második kutatásban (a tanulmány itt olvasható) Mazzenga neuromuszkuláris (ideg-izom) rendszerét vizsgálták. És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.

Izomrostjainak 57%-a gyors, II-es típusú rost volt: 50% IIa, 5% IIa–IIx és 2% IIx. Emellett 38% I-es, lassú rostot és 5% I–IIa hibrid rostot találtak.

Vagyis még 91 évesen is viszonylag magas volt a gyors rostok aránya, holott ezeket veszítjük el a leggyorsabban.

A probléma nem elsősorban az volt, hogy eltűntek volna a gyors rostjai, hanem az, hogy kisebbek lettek. Az I-es rostok átlagos keresztmetszete 7676 μm² volt, míg a IIa rostoké mindössze 4313 μm². Ez körülbelül 44%-os különbség.

Az életkorral járó izomvesztés egyik jellegzetessége ugyanis, hogy különösen a gyors, II-es típusú rostok sorvadnak. Ezek a rostok fontosak a nagy erőkifejtéshez, a gyors és robbanékony mozgásokhoz. Éppen azokhoz a képességekhez, amelyek idős korban többek között egy megbotlás utáni egyensúly-visszanyeréshez is szükségesek.

Mazzengát tehát 91 éves világcsúcstartó sprinterként sem kerülte el teljesen ez a folyamat.

Az izmok beidegzése viszont meglepően jól megőrződött

Az izom öregedése azonban nem csak magáról az izomról szól. Az életkor előrehaladtával motoros neuronokat (az izomrostot bekapcsoló ideg) is veszítünk. Az általuk beidegzett izomrostok lényegében „kikapcsolva” lesznek, és ha ez az állapot tartósan fennmarad, akkor az izomrost sorvadni kezd. Inger hatására (pl. sprint edzés) más motoros neuronok megpróbálhatják újra beidegezni a „kikapcsolt” rostokat, úgy, hogy a mozgató ideg a hosszú szárából (axon) új oldalágakat növeszt. Ez az izom öregedésének és a szarkopéniának egyik fontos mechanizmusa.

Mazzengánál azonban meglepően kevés jel utalt erre. Az NCAM denervációs marker (az adott izomrost elveszíti a kapcsolatát az őt beidegző motoros neuronnal) az izomrostok kevesebb mint 1%-ában volt jelen. A kutatók szerint az izmok beidegzésének állapota ebből a szempontból inkább fiatal emberekéhez hasonlított.

Ez egy érdekes kettősséget mutat. 91 évesen kivételesen jól megőrződött a mitokondriális kapacitása. Meglepően jól megőrződött az izmok beidegzése. Magas maradt a gyors rostok aránya. Miközben a gyors rostok mérete és az abszolút izomerő már jelentősen csökkent.

Ez jól mutatja, hogy az „izom öregedése” valójában nem egyetlen folyamat. Az izom energiatermelése, beidegzése, rostösszetétele, tömege és erőkifejtése egymástól részben függetlenül is változhat.

És talán ez Mazzenga történetének legfontosabb tanulsága. A rendszeres, intenzív edzés még extrém idős korban is elképesztő mértékben megőrizhet bizonyos élettani funkciókat. De úgy tűnik, mindent még ez sem tud megőrizni.

Mazzenga edzésprogramjának leírásában nem szerepel rendszeres súlyzós erőedzés. Ez pedig felvet egy izgalmas kérdést: vajon mi történt volna a gyors izomrostjaival, ha a sprintedzései mellett évtizedeken keresztül rendszeresen erőedzést is végzett volna? 91 évesen akkor is ilyen mértékben elsorvadtak volna a II-es rostjai - vagy a nagy külső ellenállással végzett erőedzés képes lett volna ezekből is többet megőrizni?

Erre Mazzenga vizsgálata nem ad választ. Más idős atléták vizsgálatai azonban igen érdekes támpontokat adnak.

Innen folytatjuk a következő részben...

← Vissza a bloghoz